Vicces, egy hónapja mekkora mellénnyel vágtam neki a feladatnak: kb. egy hétnyi munkát terveztem be az első napra. Haha! Délutánra szelídültek az elképzelések: igyekeztem épen, egészségesen átadni este a gyereket az anyjának! A napunk teljesen elcsúszott, tízórai kimaradt, fél hatkor kelt a délutáni alvásból, vacsoraidőben még csak uzsonnáztunk, ilyesmik... és közben sikerült elmosogatni. Persze azelőtt nálam ez egy heti munka volt, szóval a terv végülis működött!
De legalább egy kialudt, mosolygós gyerek várta a mamáját... egészen addig, míg az haza nem érkezett: jött a nyűgösködés, folyamatos mimmogás (Mimmának hívja Veront); gondolom az egész napi hiányt akkor pótolta be .
Mindenesetre azóta előrelátóbban tervezek.
