A hétvégén állatkertben voltunk néhány barátunkkal és gyerekeikkel. Gondoltuk nagy élmény lesz a gyerkőcöknek a képeken látott állatokat élőben is megnézni. Hát nagy élmény is volt, csak nem úgy, ahogy mi elképzeltük.
Barnit legalábbis szemmel láthatóan egészen más nyűgözte le, mint amit vártunk. Az oroszlánt simán lecicázta - mentségére legyen mondva, hogy csak nőstény oroszlánokat láttunk -, a gorillabébit mérsékelt érdeklődéssel szemlélte (Verával ellentétben - már azt hittem, örökbe is fogadjuk), az elefánt mellett inkább csak elsétált. Viszont egyszer csak földbegyökerezett lábakkal megállt és óriási lelkesedéssel mutogatott előre, hogy "ott!" (ez volt amúgy az első szó, amit tudott, síeléskor fejlesztette tökélyre, de erről majd később). Szóval "ott"! Nézünk jobbra, nézünk balra, közel s távol semmi állat, viszont az egyik bokor mögül kilóg egy piros traktor orra. Mire leesik a papírtantusz, Barni már ezerrel robog is felé és "hú"-zik meg "ott"-ozik nagy kerek szemekkel. Az élővilág csodái...
Otthon megkérdezték a nagyszülők, hogy mi tetszett a legjobban Barninak, büszkén mondtuk, hogy az elefánt... -oknak ételt szállító piros traktor.
Emellett tetszettek neki a kacsák és a tevék, utóbbiak azért, mert meg lehetett simogatni őket. Ahhoz képest, hogy a nyáron nem mert a lovak közelébe menni... gyerekszemmel a teve szebb állat?
